Jdi na obsah Jdi na menu

A REIKI története

A Meiji-korszak közepén Japánban, mely az az1800-as évek közepének felel meg nálunk, dr. Mikao Usui egy kis keresztény egyetem dékánja volt Kyotóban. Ez az időszak Japán történelmének nagyon izgalmas periódusa volt, a társadalom minden részében nagy változások folytak. A japánok épphogy csak megnyitották újra kapuikat a „barbárok" előtt, és nagyon gyorsan alkalmazni kezdték az ipari forradalom új vív- mányait. Vasutat építettek, sőt, még az amerikai baseball is kezdett meghonosodni. A diplomaták megérkezésével egy időben visszatértek a keresztény misszionáriusok és elhintették a kereszténység magvait a már eddig is meglehetősen eklektikus hitéletű Japánban (pl. nagyon sok japán a sinto vallás szerinti esküvői ceremóniát tart, de buddhista módon temetik el). Ám dr. Usui igaz kereszténnyé vált, pappá szentelték, majd egy keresztény papnevelde dékánja lett. Egy napon néhány diákjával vitatkozott, s valamelyikük megkérdezte tőle, hiszi-e a Bibliát szó szerint. Amikor igennel válaszolt, tanítványai emlékeztették Krisztus csodás Aztán idézték Krisztus szavait: „Ti is így tesztek majd, ahogyan én tettem s még ennél nagyobb dolgokat is véghezvisztek majd." S ha ez így van - mondták -, akkor miért nincsenek most gyógyítók ezrei a világon, akik Krisztushoz hasonlóan gyógyítanak? Ezenkívül Krisztus azt is mondja az apostoloknak, hogy gyógyítsák meg a betegeket és támasszák fel a holtakat. Ha ez igaz, akkor kérünk, tanítsd meg nekünk a módszereket - mondták a tanítványok. Usui teljesenés megdöbbent. A japán hagyományok szerint dékáni tisztje kötelezte arra, hogy kérdéseikre mindig választ adjon. Még azon a napon lemondott hát tisztségéről és elhatározta, hogy megkeresi a választ erre a titokzatos dologra. Mivel mesterei leginkább amerikai misszionáriusok voltak és Amerikában az emberek többsége keresztény, úgy döntött, hogy tanulmányait a chicagói egyetem teológiai tanszékén kezdi. Hosszas tanulmányok után, melyek során fő kérdésére választ nem talált, úgy határozott, másutt folytatja a keresést. Úgy gondolta, hogy mivel Buddha istenné vált, csodás gyógyításokat végzett, visszatér Japánba, hátha rátalál valamilyen „új" információra. az anyagi test azonnali csodás gyógyításához,a Még ha Krisztus gyógyításairól el is veszett, minden adat, talán Buddha gyógyításairól talál majd részleteket a japán Lótusz Szutrák-ban. Visszatértekor Usui néhány buddhista kolostorban kezdett kutatni. De valahányszor csak megkérdezte egy kolostor vezetőjét:„Van-e bármilyen feljegyzés Buddha csodás gyógyításairól?", mindig ugyanazt a választ kapta, nevezetesen, hogy a Lélek gyógyítása az igazán fontos feladat.

reiki-2.png

De Usui kitartóan keresett tovább s eljutott egy Zen-kolostorba,s ez volt az első hely, ahol további kutatásra ösztönözték. A kolostor idős vezetője egyetértett vele abban, hogy bizonyára lehetséges a test gyógyítása, hiszen Buddha is így tett, de évszázadokon át a Lélek gyógyítása kötötte le az emberek figyelmét. Kijelentette: „Bármi,ami egyszer már megtörtént, újra megtehető.Talán itt kellene maradnod és itt folytatnod a keresést" - mondta az apát, Usuit nagyon fellelkesítette az apát és a japán nyelven írt szutrák hosszas tanulmányozásába kezdett. S mikor így nem jutott előre, a kínai nyelven írt szutrák tanulmányozásába mélyedt és végigolvasta az összes fellelhető kínai szutrát. Némi információt sikerült összeszednie ily módon, s ezután elhatározta, hogy a tibeti szutrák tanulmányozásába kezd. Ehhez természetesen meg kellett tanulnia szanszkritul, amit örömmel meg is tett. Minden valószínűség szerint röviddel ezután utazott Észak-Indiába, a Himalájába. A múlt században olyan tibeti kéziratokat találtak, amelyek Szt. Isa utazásait rögzítik, akiről néhány tudós úgy tartja, maga Jézus volt valójában. Nem ismeretes, hogy vajon Usui ezeket a tekercseket találta-e meg, vagy valamilyen más, régi kéziratot a csodás gyógyításokról. Csak annyit tudunk, hogy miután befejezte a tibeli Lótusz Szutrák tanulmányozását, Usui úgy érezte,hogy megtalálta az intellektuális válaszokatKrisztus csodás gyógyításaira. Ezután a cselekvéshez szükséges erőre volt szüksége.Usui, miután rájött, hogy megtalálta a gyógyítás kulcsát, visszament barátjához, az apáthoz, hogy tanácsát kérje, mi módon isérheti el, hogy megkapja a cselekvéshez a felhatalmazást és erőt. Mindketten meditációba kezdtek és végül arra a következtetésre jutottak, hogy dr. Usuinak fel kell mennie a Kyotó-tól 17 mérföldre lévő Kuri Yama hegyre, s ott kell elvégeznie egy 21 napos böjtöt meditációkkal, hasonlatos módon az amerikai indián látomáskeresőkhöz. Röviddel ezután Usui elkezdte zarándokútját a hegy csúcsára. Ott egy keletre néző helyre érkezett és összegyűjtött 21 követ, egy kupacba rakta őket, hogy így majd számon tudja tartani a napokat. 20 napig tartó böjt után elérkezett a 21. nap hajnalát megelőző óra. Mivel éppen újhold ideje volt, teljes volta sötétség és tapogatózva nyúlt az utolsó kő felé. Egészen eddig semmi különös dolog nem történt. Imát mondott, hogy választ kapjon kérdésére. Látta, amint egy kis reszkető fény megjelenik az égen. A fény nagyon gyorsan kezdett mozogni Usui felé. Amint közeledett, egyre nagyobbá vált. Usui megijedt. Kísértést érzett, hogy felálljon és elfusson. De végül rájött, hogy ez csak valamiféle jel lehet. Már oly régóta és oly keményen próbálkozott, hogy egysze- rűen nem adhatta fel! Felkészült a legrosszabbra és egy pillanat alatt a fény nekiütő- dött testének, homloka közepén. Usui azt gondolta, ez a halál. Szeme előtt milliónyi szivárványszínű buborék kezdett el táncolni. Hamarosan izzó, fehér buborékokká változtak, s mindegyiknek a belsejében egy aranyszínű, háromdimenziós szanszkrit jel ragyogott. Egyenként tűntek fel, elég lassan ahhoz,hogy felismerje a jeleket. Végül, mikor befejezettnek érezte a dolgot, Usui hálával telt el. Mintha transzállapotból ébredt volna, meglepetten látta, hogy hétágra süt a nap.Izgatott volt, s hogy élményét mielőbb megoszthassa az apáttal, rohanva indult lefelé a hegyről. Csodálkozott, hogy milyen erősnek és megfiatalodottnak érzi magát az épp befejezett hosszú böjt ellenére. S ez csak az első„csoda" volt. Dr. Usui Japán egyik nyomortelepén gyógyította a betegeket. A fiatalokat és munkaképeseket elküldte dolgozni, segített nekik újra beilleszkedni az életbe. Hét év múlva látta, hogy akiken segített, azok közül sokan visszatértek a nyomortelepre, olyan állapotban, amilyenben annak idején találta őket. Megkérdezte őket, miért tértek vissza a táborba. Azt válaszolták, hogy jobban tetszik nekik a könnyebb, felelősséget nélkülöző élet. Usui ráébredt, hogy csak a testüket gyógyította meg, de nem tanította meg őket megbecsülni az életet és a megélhetés új útját.Elhagyta a nyomortelepet és olyanokat kezdett el tanítani, akik szerettek volna többet tudni. Megtanította őket önmaguk gyógyítására és átadta nekik a Reiki alapelveit. Egyik tanítványa, Churijo Hayashi, mélyen elkötelezte magát a Reikinek. Röviddel halála előtt,a századforduló táján, Usui megbízta őt, az egyik legodaadóbb tanítót, dr. Chujiro Hayashit, a nyugdíjas tengerésztisztet azzal, hogy vigye tovább a Reiki hagyományait. Dr. Hayashi alapította meg az első Reiki-klinikát Tokióban. 1935-ben. Hayashi klinikáján feltűnt egy fiatal japán-amerikai nő, aki Hawaiiról származott. Különféle szervi rendellenességei voltak. Ráadásul amellett, hogy nagyon beteg volt és meglehetősen energiahiányos állapotban is találták, férje néhány évvel azelőtti halálát követő súlyos depressziója miatt. Épp egy súlyos műtét előtt állt, amikor meglátogatta Japánba visszatért szüleit. Ekkor hallotta meg halott férje hangját, aki nyomatékosan kérte, ne vesse magát alá a műtétnek. Miután megbeszélte a műtéttel kapcsolatos fenntartásait orvosával, az azt javasolta neki, hogy próbálja meg a Reiki-klinikát. így gyógyult meg.

Takata asszonyra érthető módon nagy hatással volt a Reikivel való találkozás és elhatározta, hogy megtanulja maga is. Ám a Reiki kizárólagos férfi fennhatóság alatt állt, nőknek tilos volt elsajátítani azt. Takata tipikus keményfejű „Gaijin" külföldi lévén, nem adta fel egykönnyen. Kitartása végül eredményre vezetett és elsajátíthatta az első és a második fokozat módszereit is. Takata később visszatért az Egyesült Államokba és gyógyítani kezdett. 1938-ban dr. Hayashi és lánya meglátogatta. Takatát röviddel ezután Reiki-mesterré avatták és Hayashiék visszatértek Japánba. Dr. Hayashi tisztánlátó volt. Megérezte,hogy közeleg az USA-val való háború és elkezdett felkészülni rá. Takata asszony érezte, hogy nagy szükség van rá és úgy határozott, visszatér Japánba. Dr. Hayashi nyomban figyelmeztette a közelgő veszélyre. Előre tudta a háború eredményét. Tudta, hogy Japánt legyőzik és hogy nagyon sokan halnak majd meg. Figyelmeztette Takata asszonyt, milyen előkészületeket kell majd tennie, hogy megóvja a Reikit. S mivel nem akart részese lenni az elkövetkező háború borzalmainak, felkészült a létformaváltásra. A harmincas évek végén egy napon, teljes ünnepi díszben, barátai körében Hayashi tudatosan elhagyta testét. Takata asszony segédkezett temetési szertartásánál, majd hamarosan visszatért Hawaiira, ahol sikerült megmenekülnie a bebörtönzéstől, mely a japán-amerikaiak sorsa lett a második világháborúban. Ráadásul ez a rendkívüli kurázsival bíró kis hölgy folytatta a Reiki terjesztését a háborút követő McCarthy-korszakban is, amely Amerika történetének egyik legkonzervatívabb gondolkodású korszaka volt.Az 1970-es években

Takata asszony másReiki-mestereket is képzett, s 1980 decemberében bekövetkezett halálakor már 21 képzett Reiki-mester volt.